MIT LEHET TENNI A CÉGES HITELEKKEL?
Közismert, hogy manapság milyen óriási problémát okoz a lakossági devizahitelek visszafizetésével kapcsolatos nehézségek. Ezeknek a hitelkonstrukcióknak az a sajátossága, hogy a bankok forintot hiteleznek adósaiknak, ugyanakkor az adósságot valamilyen devizanemben, tipikusan CHF-ben, EUR-ban vagy JPY-ben tartják nyilván. Ennek következtében az adósra az a kötelezettség hárul, hogy a kölcsön törlesztése alkalmával a forint terhére bekövetkezett árfolyam különbözettel növelve törlesszen. Ehhez járul még az, hogy a bank egyoldalúan emeli az ügyleti kamatot és a kezelési költséget, mely hiteldíj-elemeket szintén devizában tart nyilván. Ennek következtében sajnálatos módon egyre többször fordul elő, hogy az adósok nem tudnak megküzdeni az egyre növekvő és kiszámíthatatlan törlesztő terhekkel, ez pedig azt a következmény vonhatja maga után, hogy a fedezetbe adott lakóingatlanokat elviszi a bank. A helyzetet még nehezíti, hogy a kölcsönszerződések nyomán megszületett jelzálogszerződések szerint a bankok a jelzálog összegét is devizában tartják nyilván. E nyilvántartási érték alatt természetesen az aktuális devizaárfolyam szerint kalkulált értéket kell értenünk.
Talán az is ismert, hogy – szerencsére a természetes személyek, mint adósok, azaz a lakossági adósok nem teljesen eszköztelenek a kilátástalannak tűnő helyzetben. A jogi szabályozás szerint a lakosság által felvett kölcsönök un. fogyasztói szerződésnek minősülnek, minek köszönhetően az adósok bankkal fennálló szerződéses vitáikat jogi útra terelhetik és ennek során hivatkozhatnak arra, hogy a bank által alkalmazott szerződéses feltételek nem felelnek meg a jóhiszeműség és a tisztesség Polgári Törvénykönyvben szabályozott követelményeinek.
Amint az a jogkereső közönség előtt talán ismert, egyre nagyobb számban indulnak olyan perek, melyben a fogyasztók jogvédelmet keresnek a hitelező bankkal szemben, pontosan azért, mert a banki blankettaszerződések a fenti szempontok szerint erősen vitathatóak. A jog a fogyasztókat különleges védelemben részesíti azon professzionális szervezetekkel szemben, akik velük szemben általános szerződési feltételeket alkalmaznak. A fogyasztók tehát reménykedhetnek abban, hogy fogyasztói jogvédelem körében benyújtott keresetük helyt fog és ezzel adósságterheik lényegesen javulhatnak.
Érthetetlen módon ezen általános adósságválság keretein belül nem esik szó a céges hitelekről. Azaz az olyan hitelekről, amikor a kölcsönt nem magánszemély, hanem valamilyen vállalkozás veszi fel. Pedig napjaink gazdasági életére az jellemző, hogy alig van olyan magyar mikro kis- vagy középvállalkozás, amely ne vett volna fel kölcsönt ahhoz, hogy vállalkozását beindítsa vagy azt fejlessze. Gyakori, hogy egy péküzem kölcsönt vesz fel azért, hogy üzlethelyiséget tudjon vásárolni, egy szobafestő mázoló cég lizing szerződést köt, hogy eszközöket, szállítójárművet vásároljon vagy az autókereskedő azért vesz fel kölcsönt, hogy az autószalont be tudja indítani. Amennyiben ezek is devizaalapú hitelek – márpedig többségében azok –, akkor a vállalkozások ugyanazokkal a nehézségekkel néznek szembe, mint a lakosság.
Ezek a mikro, kis- és középvállalkozások a zálogai a lakosság jelentős része megélhetésének. Ha egy mikro vállalkozás a devizaárfolyam terhe alatt összeomlik, akkor a vállalkozócsalád megélhetésének forrása szűnik meg. Ugyanez mondható el a kis- és középvállalkozásokra azzal a kiegészítéssel, hogy ezek esetében igen nagy számban munkahelyek megszűnésével is számolni kell. Ez az adósi kör azonban nem vehette igénybe azokat a különleges jogvédelmi eszközöket, amelyet a lakossági adósok, mint fogyasztók igénybe vehettek. Mint erről fentebb már szó volt, a fogyasztókra vonatkozó különleges jogvédelmi szabályokra csak a magánszemélyek hivatkozhattak ezidáig.
A napokban napvilágot látott polgári kollégiumi vélemény (polgári ügyekben ítélkező vezető bírók testülete egy un. kollégiumi véleményt tett közzé, amely a grémium jogértelmezési álláspontját tükrözi. E szerint a Polgári Törvénykönyv fogyasztókra vonatkozó meghatározását nem lehet leszűkítően értelmezni, így fogyasztónak minősülhet egy vállalkozó is, ha a szerződést szakmai tevékenysége körén kívül egy professzionális szervezettel köti meg. Ez a meghatározás alkalmazható a bankokkal kötött céges devizaalapú hitelekre is. Ez azért komoly előny, mert fogyasztói jogvitában a fogyasztókkal szerződő félnek – tehát nem a fogyasztónak – kell bizonyítani, hogy szerződés tartalmának kialakítása során a jóhiszeműen és a tisztesség etikai és egyben jogi követelményeinek megfelelően járt el. Azt egyébként, hogy fogyasztói szerződésről van-e szó, a per során a bírónak hivatalból kell figyelembe vennie. Így tehát a perben egy cég ugyanolyan speciális védelemben részesülhet, mint a magánszemély. Ha egyértelműen nem dönthető el, hogy fogyasztói szerződésről van-e szó, vagy sem, akkor a szerződés fogyasztói jellét annak kell bizonyítania, aki erre hivatkozik.
Akadhat olyan helyzet egy céges kölcsönszerződés kapcsán, hogy a cég nem tudja bizonyítani a kölcsönszerződés fogyasztói jellegét. Kérdés, hogy ez egyenértékű-e a per elvesztésével?
A válasz az, hogy nem.
A fogyasztói jogvédelmen kívül ugyanis más, szintén hatékony jogvédelmi eszközök vehetők igénybe. A magyar jog által is ismert és elismert az az általánosan elfogadott jogi szabályozás, hogy tartós jogviszony esetében – s a bankkölcsön ilyennek minősül – jogi jelentősége van annak, hogy a jogviszony folyamatában milyen lényeges változások következtek be. Más szóval a felek tartós jogviszonyában a szerződés lényeges elemeit érintően beállott, a szerződéskötés időpontjához képest jelentős változást eredményező körülmény olyan jogi tény, amelynek jogkövetkezménye van.
A jogi tény olyan tény, amely alkalmas valamely joghatás kiváltására. Adott esetben ez a joghatás az lehet, hogy a kölcsönszerződés eredeti formában való teljesítése már nem lehetséges, avagy az adósra nézve ez méltánytalan, nagy terhet jelentene. Az ezt kiváltó körülmény pedig az, hogy a forintban nyújtott kölcsönöket a bankok devizában tartják számon, és devizaárfolyam eltolódása miatt ezek a kölcsönök ma már szinte kifizethetetlenek. Ezt perben a bíróság mérlegelheti és értékelheti, ennek eredményeképpen pedig születhet olyan bírói döntés, aminek eredményeként a kölcsönszerződés konstrukciója úgy alakul, hogy az adós cég számára csupán olyan terhet jelent, amely az ésszerűen és jogszerűen vállalható, s egyben teljesíthető.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez teljesen eltérő jogi út igénybevételét jelenti ahhoz képest, amely a fogyasztók számára biztosított. E cikk arra kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy a fogyasztói érdekvédelem mellett a jog egyéb jogérvényesítési eszközöket is biztosít, mellyel a cégek akkor is élhetnek, ha a bíróság szerződésüket nem minősítené fogyasztói szerződésnek.
Szóljon hozzá!
